A Virágpor termelése

A virágpor méhek és méhészek általi begyűjtési módja. A szárított és a nyers virágpor.

A gyűjtögető méh mindig egy virágfajra száll, és egy fajta pollent és nektárt gyűjtöget, amíg abból a fajból talál példányokat. A virágpor színe különféle lehet, az elefántcsont fehértől a szürkéig, sárga, zöldes, piros, barna, egészen a feketéig. Amikor a méh a virágra száll, a virágpor rátapad a rovar testére. A méh teste "erre van kitalálva", olyan, mint egy miniatűr seprű. Az egész testét vékony szőrszálak borítják, amelyek begyüjtik a pollenszemeket.

Pollen begyűjtés

Egy ilyen gyűjtőkörút után a méh "megtisztítja magát" , és a rátapadt pollent lesöpri a potroha felé, a harmadik pár hátsó lába magasságáig. Miután benyálazla és benedvesítette a pollent, és ugyanarról a növényről elegendő nektárt gyűjtölt, két golyót formál belőle, amelyeket két "kampóra" akaszt, amelyek biztosan tartják a nehéz terhet és nem engedik, hogy repülés közben leessenek.

A méh minden út alkalmával két ilyen "labdát" szállít, amelyek egyenként körülbelül

7-10 milligrammosak, és ahhoz, hogy ezt összegyűjtse, legalább száz virágról kell virágport gyűjtenie. A méh jó néhány kilométer megtétele után repül vissza a kaptárba, hogy súlyos terhét lerakja a lépekbe, ezekbe a tároló cellákba, ahová a petéiket is lerakják. Olyan helyre teszi, ahol a lárvák a legkönnyebben elérhetik, hiszen a virágpor a legmegfelelőbb táplálék a számukra.

A virágpor begyűjtése

A méhészek nem túlságosan régóta foglalkoznak a virágpor begyűjtésével, a méhészetnek ez az ága az 1950- es években fejlődött ki. A méhész az egész idény alatt begyűjtött virágpor körülbelül 10 százalékát szedi ki a kaptárból, azaz családonként 3-3,5 kilogrammnyit. Ebből következik, hogy 6-8 hónap alatt minden család körülbelül 18-28 kilogrammot gyűjt össze, a legnagyobb mennyiséget májusban és júniusban, amikor a legtöbb lárvát kell táplálni.

Ebben az időszakban 4-6 héten keresztül a méhész tulajdonképpen csapdába csalja a méheket egy lyukas rács segítségével. A méhek ezeken a lyukakon repülnek keresztül, ám azok olyan szűkek, hogy vagy az egyik, vagy mindkét pollengolyó fennakad rajtuk. A rácsot a nap végén megtisztítják, figyelve arra, hogy ne kerüljön rá más virágpora, és ne legyenek rajta élősködők.

Amikor friss, a virágpornak elég magas a nedvességtartalma ahhoz, hogy hosszabb ideig lehessen tárolni. A virágport egy 50 °C foknál nem melegebb helyen szárítják meg, ez elegendő ahhoz, hogy penész és baktérium ne tenyésszen benne. Ebből lesz a szárított virágpor. Ha a méhész nem szárítja ki a virágport, abból lesz a nyers virágpor

A Mannavita webshopból mindkettőt rendelhet, ide kattintva.

A hőeljárás során nem lépjük túl az előírt hőmérsékletet, így az aktív elemek nem sérülnek. Ha a megszárított szemek nem porladnak szét érintéskor, akkor helyesen szárítottuk a virágport, és nem lehet gond a tárolással.

Ha egy üzletben virágport vásárolunk, vigyázzunk arra, hogy ne a kirakatból vegyék be a terméket, és mi se tegyük ki hosszú időre a napfény hatásának, mert az ronthatja a minőségét.

A Mannavita által forgalmazott nyers virágpor erdélyből származik. Vegyes virágporunk közel 40 fajta virágból készült. Erdély a világon egyedülálló flórával rendelkezik, amely rengeteg gyógynövényt foglal magába. Ennek az az eredménye, hogy az erdélyi virágpor minősége világviszonylatban az első 5-be tartozik. Szárított virágporainkat Bulgária, szennyeződésektől mentes tájain termelik a méhek.

A Mannavita által forgalmazott virágporok olyan helyekről származnak, amelynek körzetében kilométerekre nincsennek ipari létesítmények és nem folyik műtrágyás mezőgazdasági tevékenység sem.